Közgazdaságtan: döntések és választások tudománya a korlátozott lehetőségek világában.

Ágai: mikroökonómia: fogyasztók, vállalatok

makroökonómia: ágazatok, országok

Alapfogalmak: termelési tényező: azok a javak és szolgáltatások, amelyeket felhasználunk más termékek termelése és szolgáltatások nyújtása során.

5 csoport: munka, termelési tényezők, tőke javak, vállalkozó, információ

Munka: munkaerő/beosztott: az ember mindazon szellemi és fizikai képességeinek összessége, amelyeket a munkavégzés során felhasznál. Erőár/bér: piacon alakul ki állami szabályozással.

Termelési erőforrás: természetben szabadon rendelkezésre álló javak, amiket termék termelés és szolgáltatásnyújtás során felhasználhatunk.

Bérleti díj: 1. korlátozottan rendelkezésre álló javak: kőolaj, földgáz, ásványkincsek

2. megújítható erőforrások: bizonyos technikával megújítható, de elő is állítható

3. Korlátlanul áll rendelkezésre: nap, szél, földenergia

Tőke javak: olyan termelés által létrehozott javak, amelyeket tovább felhasználunk termelés és szolgáltatás nyújtás érdekében: gépek, eszközök, berendezések, értékpapírok – ára: kamat.

Vállalkozó/vezető: a termelési tényezők összhangját teremti meg, jövedelme – profit

Információ: az az adathalmaz, amit a termelés végzése és a szolgáltatás nyújtása során felhasználunk, fontos a hozzájutás gyorsasága.

Szűkösség: a termeléshez rendelkezésre álló erőforrások nem elégségesek a szükségletek teljes kielégítéséhez. Okai: ember igénye folyamatosan nő, népesség növekedése.

Alternatív költség: különböző választási lehetőségek összehasonlítására szolgál.

Közgazdaságtan 3 alapkérdése: Mit? Kinek? Hogyan?

Mit? = milyen terméket és szolgáltatást állítsunk elő: élelmiszer, közlekedési eszköz, fontos a reklám szerepe.

Kinek? = kik azok akik megvásárolják a terméket, ki a célközönség

Hogyan? = milyen módszereket, gyártási eljárásokat alkalmazzunk

Erőforrások elosztása: bürokratikus koordináció/elosztás: állam szabályozza, hogy ki, mit és mennyit termel. Például: hadi, tervgazdaság

piaci elosztás/mechanizmuson alapuló: minden a kereslet és kínálati viszonyok alapján fogalmazódik meg.

hagyományokon/erkölcsi értékeken alapuló

A mai gazdaságok vegyes gazdaságok: piacgazdasági alapokon nyugszik, de az állam néhány tényezőt szabályoz => adórendszeren keresztül befolyásolja a gazdaságot.

Kereslet – Kínálat – Piac

Piac: áruk, szolgáltatások adás-vételének színtere.

Csoportosítás: jelleg szerint: árú, pénz, munka

földrajzilag: regionális, országos, nemzetközi

Elemei: kereslet: adott ár mellett a vevő mennyit akar és képes megvenni az adott termékből

kínálat: a termelők által eladásra termelt áruk mennyisége

ár: mennyiért lehet az adott terméket a piacon beszerezni

jövedelem: a kifizetések után maradt pénzmennyiség

Kereslet és Kínálati függvény és Marshall – kereszt

D= keresleti függvény

S= kínálati függvény

A metszéspontot egyensúlyi pontnak nevezzük. Jele: p, q*.

Ha az S és a D értéke is túl magas, azt túlkínálatnak, ha az S és D értéke is túl kicsi, azt túl keresletnek nevezzük, mind a két esetnél a piac egyensúlyra törekszik.

Vannak kivételt képező termékek is. Ezek a rugalmatlan keresletű termékek. Pl.: cigaretta, gyógyszerek, alapvető élelmiszerek és a benzin. Továbbá vannak, úgynevezett alárendelt termékek is. Ezek a luxustermékek, amiket manapság státusz szimbólumként kezelünk.

Fogyasztói magatartás és kereslet/fogyasztói magatartás befolyásolói

Nominális jövedelem: pénzeszközök számszerű értéke,

Reál jövedelem: pénz vásárlóereje, megvásárolható termékek köre,

Minden fogyasztónak szembe kell néznie a szűkösség problémájával

Racionalitás/racionális fogyasztó: fogyasztó az árú hasznos tulajdonságai alapján dönt: hasznossági fogalmak: hasznosság: valamely jószág vagy szolgáltatás hasznos tulajdonságainak összessége, az a kielégülés, amelyet a fogyasztó az elfogyasztással nyer.

Teljes hasznos és határhaszon, vagyis a hasznosság mérhető

Teljes haszon: az elfogyasztott termékek össze hasznossága.

Határhaszon: az a szám, amely megmutatja, hogyan változik a fogyasztó összhaszna, ha egy egységgel növeli az összfogyasztást.

Telítettségi pont: termék azon mennyisége, amelynél többet fogyasztva az összhaszon csökkenni kezd.

Csökkenő határ haszon elve: az egymást követő pótlólagos termékegységek elfogyasztásakor a teljes haszon egyre kisebb mértékben nő.

Teljes haszon legmagasabb értékénél a határhasznosság értéke nulla. Ez az elmélet minden átlagos termékre igaz, de vannak kivételek: gyűjtő szenvedélyek: gyémánt, szalvéta, bélyeg, pénz.

Fogyasztó választása több termék esetén: fogyasztónak van egy minimális jövedelme amit elkölthet termékekre.

Előnykiegyenlítődés elve: a fogyasztó mindaddig növelheti az összhasznát a fogyasztói szrekezet átalakításával, ameddig a nyert haszna meghaladja a feláldozott haszna értékét.

Optimális esetben a nyert és feláldozott hasznok kiegyenlítődnek. A két táblázat harmadik sorainak kombinációja. Vagyis itt az összehaszon mindkét esetben 34.

Gossen II. törvénye: fogyasztó akkor költi el optimálisan a jövedelmét, ha az utolsó pénzegység elköltésével nyerhető határhaszon bármely termékre azonos.